Túl erős. Túl hatalmas. Túl agresszív. Ragadozószerű. Olyan, mint a Stasi. Olyan, mint a KGB. Nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Meg kell szabályozni. Meg kell állítani. Hogyan lett egy kétfős garázscégből tíz év alatt rettegett információs birodalom?

 2007. november 14-én Barack Obama szenátor, a világ leghatalmasabb országának elnökjelöltje látogatást tett a Google-nél, a világ leghatalmasabb keresőcégénél. A szenátor elmondta, hogyan kellene rendbe tenni az ország ügyeit, majd a cég zajosan ünneplő alkalmazottai előtt beszélgetett egy jót Eric Schmidttel, a cég vezérigazgatójával.

A csúcspont az volt, amikor Schmidt megkérdezte tőle, hogyan rendezne sorba egymillió 32 bites számot. Obama szó szerint azt válaszolta, hogy "a buborékrendezés nem működne", és ezzel a cég píárosai szerint ő lett az első amerikai elnökjelölt, aki felelt egy olyan kérdésre, amilyeneket a Google a felvételiken szokott feltenni a céghez jelentkezőknek. Nem válaszolta meg, de legalább válaszolt rá.

És hogy mit keresett Obama a Google-nél?

Valószínűleg ugyanazt, amit Hillary Clinton, John McCain és még négy elnökjelölt, akikről azóta se hallottunk sokat: rájött, hogy a Google nélkül nehezebb lesz eljutni a Fehér Házba, mint vele. "Lehet bárkiből az Egyesült Államok elnöke a Google támogatása nélkül?" - tette fel a költői kérdést [1] idén augusztus közepén a brit Observer, és az egészben az a legérdekesebb, hogy ilyen kérdés feltehető egyáltalán. Lehet, hogy nem lehet? Lehet.
Annyit ér, amennyi a magyar GDP

A sztori [2] közismert: kilencvenes évek vége, két stanfordi diák, egy garázs a kaliforniai Menlo Parkban és egy webkereső, ami figyelembe veszi, melyik oldalra hányan hivatkoznak, és a további eredményeket ennek megfelelően prezentálja. Ami népszerűbb, az feljebb van, ennyi a PageRank [3] nevű algoritmus lényege. Néhány évvel később nagy sikerű tőzsdei megjelenés, majd a YouTube, a DoubleClick, és további 50 kisebb-nagyobb cég bekebelezése [4] a Picasától az Androidig.

Helyezési ranglista

Mostanra 143 milliárd dolláros piaci értékével (ez a részvényárfolyamtól függően változik, volt az már 200 milliárd is, több, mint a teljes magyar GDP) a Google az amerikai vállalatok között a 17. helyen áll; szinte hajszálpontosan annyit ér, mint az IBM, többet, mint a Coca Cola, és többet, mint a Disney és a Boeing együttvéve. Mindezt alig 20 000 alkalmazottal, miközben a Disneynél 133 000-en, a Boeingnél 145 000-en dolgoznak. Igaz, a Google tavalyi 16,6 milliárd dolláros bevétele és 4 milliárd dolláros profitja alapján csak a 150. az amerikai cégek rangsorában, viszont első azok között a vállalatok között, ahol a legjobb dolgozni - évente egymillió önéletrajz fut be az álláskeresőktől.

Az amerikaiak nagyjából 70 százaléka keres a Google-lel, ha a neten keres, a további 30 százalékon osztozik a Yahoo!, a Microsoft MSN-je, és az Ask.com, sorban 20, 6 és 4 százalékos arányban. Franciaországban, Nagy-Britanniában a Google gyakorlatilag egyeduralkodó 90 százalék körüli részesedéssel, és csak Kínában küszködik, mert ott a helyi Baidu vezet 60 százalékkal, miközben a Google-nek csak 25 százaléka van. (A Google-nek egyébként a Baiduban is volt ötmillió dollárnyi, 2,3 százalékos részesedése még 2004-ben, de két évvel később megszabadult tőle.)

Joviális könyvtár

A cég deklarált missziója, hogy "összerendezze, univerzálisan elérhetővé és hasznossá tegye a világ összes információját". De ha most úgy képzelik el a Google-t, mint joviális könyvtárost, aki annyit csinál, hogy az olvasottabb könyveket kiteszi az előtérbe, a népszerűtleneket meg lehordja a pincébe, gondoljanak bele jobban.

Ez a jóindulatú könyvtáros ugyanis olyan komolyan veszi a "világ összes információja" kitételt, hogy a fejébe veszi: digitalizálja a világ összes könyvét (Print, vagyis Book Search [5]), aztán digitalizálja a nyomtatott újságok archív példányait.

Megveszi a Föld felülnézeti képét, és kereshetővé teszi (Earth [6] és Maps [7]), majd ha nem tartja elég jónak, inkább fellő [8] egy saját műholdat, hogy azzal még jobb képeket készítsen. Itt lent a Földön lefényképezi és kereshetővé teszi az utcákat, a házakat (Street View [9]), sőt érdekeltségei [10] révén feltérképezi a vállalkozók genomját, szóval ha elég önkéntes akad, a géntérképünk is meglesz neki.

Közben folyamatosan próbál saját hálózatot építeni: a FON-on keresztül wifirútereket osztogat [11], optikai kábeleket vásárol, most meg éppen 16 újabb műholdat akar az űrbe juttatni [12], hogy elérje a Föld még nem internetező hárommilliárd lakóját is. Ja, megvásárol és egyúttal létrehoz egy saját mobiltelefon-szabványt (Android [13]), ingyen ad email- és webtárhelyet (Gmail [14], Sites [15]), online naptárat, táblázatkezelőt, szövegszerkesztőt. Aztán beledob a csomagba egy böngészőt (Chrome [16]), hogy legyen mivel használni azt a sok alkalmazást. Szorgalmas egy könyvtáros.

A könyvtáros vízierőművet vásárol

A Google tevékenykedését nyomon követő szakértők sokszor megjósolták, hogy a cég előbb-utóbb teljes értékű médiavállalattá növi ki magát. Ez mindeddig nem történt meg, és valószínűleg nem is fog, de nem azért, mert a Google-nek nincsenek ambíciói. Épp ellenkezőleg, a példátlanul ambiciózus Google-nek a hagyományos értelemben vett média egész egyszerűen kispálya.

Mi abban a poén, hogy emberekkel pénzért cikkeket, fotókat, filmeket készíttetünk? Az emberek - pénzért vagy ingyen - amúgy is készítenek cikkeket, fotókat, filmeket, ezt kell mind ügyes algoritmusok segítségével, innovatív úton összegyűjteni, tárolni, feldolgozni, tálalni, és akkor jöhetnek a hirdetők. Így válik minden médiacég akaratlanul is a Google-birodalom részévé.

Épp ez történik most; a Google-nél ott van minden, ami a neten megjelenik - elvben azért, mert technikailag indexelni kell az összes tartalmat ahhoz, hogy a keresés jól működjön. Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy ami az utóbbi időben megjelent online, az a Google-nek megvan, még ha az eredeti szájtról rég el is tűnt.

A Google-könyvtár méretéről a cég nem mond konkrétumot, de az IT-költségekből kis ügyeskedéssel ki lehet számolni [17], hogy az adatok tárolásával és a kérések kiszolgálásával világszerte most úgy egymillió szerver foglalkozik. A Google egyes becslések szerint évi 400 000 új szervert állít hadrendbe, miközben az egyik legnagyobb szervergyártó, az IBM éves kapacitása mindössze 300 000 szerver. Amerikában a Google szervereit gyakorlatilag a cég saját vízierőműve hajtja. Ilyen az, amikor vérszemet kap a szorgalmas könyvtáros.